Írország merész lépést tett a kulturális szektor támogatásában: 2000 véletlenszerűen kiválasztott művész számára heti 325 eurós alapjövedelmet biztosít. A pilot program célja, hogy a megbízások nélküli időszakokban is megélhetést garantáljon az alkotóknak. A kezdeményezés egyedülálló Európában, bár Franciaországban már működik egy hasonló, speciális státuszt biztosító rendszer.
Az ír modell lényege, hogy a támogatás feltétel nélkül jár a kiválasztott művészeknek, függetlenül attól, hogy éppen van-e aktív projektjük. A heti 325 euró ugyan nem tekinthető magas összegnek, de stabilizálja az alkotók anyagi helyzetét a bizonytalan időszakokban. A program háromévesre tervezett, és várhatóan 2026-ig nyújt támogatást a résztvevőknek. A kezdeményezés különösen a fiatal, pályakezdő művészeket és a szabadúszó alkotókat segíti, akik gyakran szembesülnek anyagi nehézségekkel karrierjük során.
Franciaország eltérő megközelítést alkalmaz: nem univerzális alapjövedelmet, hanem különleges jogállást biztosít kulturális szakemberek számára. Ez a státusz társadalombiztosítási és munkanélküli ellátásokat tartalmaz, amelyek kifejezetten a művészeti szektorban dolgozók ingadozó jövedelmeire szabottak. A rendszer évtizedek óta működik, és jelentős társadalmi támogatottságnak örvend. Kritikusai szerint azonban túl bürokratikus és költséges.
A művészeti alapjövedelem európai szintű bevezetése komoly vitákat generál. Támogatói szerint ez biztosítaná a kulturális sokszínűség fennmaradását és lehetővé tenné, hogy a tehetséges alkotók ne kényszerüljenek elhagyni hivatásukat anyagi nyomás miatt. Ellenzői viszont a finanszírozhatóságot és a kiválasztási kritériumokat kérdőjelezik meg. Hogyan döntsük el, ki számít művésznek? Vajon nem vezet-e a feltétel nélküli támogatás visszaélésekhez?
Az EMOVE Hálózat dokumentumfilmje kilenc európai országban mutatja be a témát, hangsúlyozva a kulturális dolgozók prekárius helyzetét. A pandémia világosan rávilágított arra, hogy a művészek különösen sebezhetőek gazdasági válsághelyzetekben. Amikor lezárták a színházakat, galériákat és koncerttermeket, sokan egyik napról a másikra elvesztették bevételüket, minimális szociális háló nélkül.
A magyarországi helyzet jelenleg nem tartalmaz hasonló állami programot. Hazánkban a művészek többsége szabadúszóként dolgozik, projektalapú bevételekkel. Az Előadóművészeti Szövetség évek óta szorgalmazza a Francia modellhez hasonló jogállás kialakítását, ám ez eddig nem valósult meg. Néhány civil szervezet nyújt ugyan átmeneti támogatást, de átfogó rendszer hiányában sok tehetséges alkotó kényszerül más munkát vállalni.
A kérdés tehát valós: szükség van-e európai szintű megoldásra, vagy minden ország saját kultúrpolitikája szerint döntse el, hogyan támogatja művészeit? Az ír kísérlet eredményei 2026-ban derülnek ki, és ezek alapján más országok is mérlegelhetik hasonló programok indítását. A művészeti alapjövedelem lehet, hogy nem csodaszer, de legalább új utat mutat a kultúra társadalmi értékének elismerésében.