Az uniós támogatások időarányos felhasználása kritikus szintre süllyedt – a legfrissebb adatok szerint a 2021-2027-es költségvetési ciklus forrásainak mindössze 6,6 százalékát kötötte le Magyarország. Ez évi 1500-2000 milliárd forintos forrásvesztés kockázatát vetíti előre 2026 után, ami a bruttó hazai termék 2-2,5 százalékának felel meg.
A probléma gyökere, hogy az n+3 szabály alapján a 2023 végéig le nem kötött támogatásokat automatikusan visszavonhatják. A Pénzügyminisztérium adatai szerint a körülbelül 22 milliárd eurós keret 93,4 százaléka továbbra is felhasználatlan. Összehasonlításképpen: a 2014-2020-as ciklusban ugyanezen időszakban már a források 34 százalékát lekötötték, a kifizetések aránya pedig 12 százalék körül mozgott.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az Európai Bizottság továbbra is visszatartja a Magyarországnak járó kohéziós források jelentős részét a jogállamisági aggályok miatt. Az RRF-keretből (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) 2023 végéig mindössze 920 millió euró érkezett meg, miközben az ország számára összesen 10,4 milliárd euró támogatás és 9,4 milliárd euró kedvezményes hitel állna rendelkezésre.
A forrásvesztés veszélye különösen aggasztó a gazdasági növekedés szempontjából. A Portfolio elemzése szerint a kohéziós politikai támogatások a GDP 2-3,5 százalékát teszik ki évente, így elvesztésük érezhető növekedési áldozattal járna. Az Európai Bizottság és a hazai közgazdászok becslései egyaránt arra mutatnak, hogy az uniós források kiesése 1-1,5 százalékponttal csökkentheti a növekedési ütemet 2026-ban és az azt követő években.
Az átláthatósági szakértők szerint a helyzet javításához elengedhetetlen lenne az Infotv. rendelkezéseinek következetes betartása és az uniós források felhasználásának átláthatóbbá tétele. „A forrásvesztés megelőzéséhez nem elég a technikai teljesítés, a strukturális reformok végrehajtása is szükséges” – hangsúlyozta a Költségvetési Tanács legutóbbi jelentése.
A magyar állampolgárok számára a legfontosabb tanulság, hogy az EU-forrásokhoz való hozzáférés nem automatikus, és a kifizetések feltételekhez kötése egyre erősebb tendencia, amely közvetlen hatással van az ország gazdasági kilátásaira és a közszolgáltatások finanszírozására.
