A klímaváltozás nem távoli fenyegetés többé – Kiskunmajsa és környéke már évek óta küzd az egyre súlyosbodó aszállyal. De a helyiek nem várnak csodára. Egy frissen bemutatott riportfilm, a „Ha megjön a víz” különleges betekintést nyújt azon önkéntesek munkájába, akik Marispusztán saját kezükkel állítják meg a vizet, hogy életben tartsák földjeiket és közösségüket.

A filmben megismerjük Kovács Jánost, aki tizenöt éve kezdett kísérletezni vízmegtartó megoldásokkal a birtokán. „Eleinte kinevettek, amikor a szomszédok látták, hogy árkokat és gátakat építek, de ma már ők is kérdezgetik, hogyan csinálom” – meséli János a kamerának, miközben egy egyszerű, de zseniális földgátat mutat, amely az esővizet a földjein tartja. A dokumentumfilm készítői három évszakon át követték a vízőrzők munkáját, bemutatva, hogyan alakulnak át a kiszáradt területek újra termékeny földekké.

A Kiskunsági Nemzeti Park szakembereivel együttműködő gazdák közösségi munkák során építik a vízmegtartó rendszereket. „Nem kell hozzá mérnöki diploma, csak józan paraszti ész és szorgos kezek” – magyarázza Tóth Erzsébet, a helyi önkéntes csoport vezetője. A film nemcsak a gyakorlati megoldásokat mutatja be, hanem azt a szemléletváltást is, ami a homokháti régióban zajlik: a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell.

A riportfilm igazi ereje a kiskunmajsai közösség összetartásának bemutatása. Idősek és fiatalok, gazdálkodók és városiak együtt dolgoznak egy élhetőbb jövőért. Ha szeretnéd megtekinteni a filmet, februárban a Kiskunmajsai Művelődési Központban rendszeres vetítéseket tartanak, előzetes regisztráció nélkül. Vigyél magaddal szomszédot, barátot is – a film után mindig beszélgetés következik a helyi megoldásokról. Mert ahogy a film végén egy idős gazda fogalmaz: „A víz megtartása nem választás kérdése, hanem a túlélésünké.„