A Tanácsköztársaság bukását követően, 1920-ban nyitotta meg kapuit Budapesten Madzsar Alice mozgásművészeti iskolája, amely gyorsan a progresszív kulturális élet egyik központjává vált. A Jávor utcai intézmény nem csupán tánctanítással foglalkozott – radikálisan új szemléletet hozott a testmozgás és a nőkép terén, ami a korban rendkívül provokatívnak számított.
„A testkultúra nem a külső formák hiúsági kérdése, hanem belső harmónia kialakítása,” vallotta Madzsar, aki Jászi Oszkár felesége és Ady Endre közeli barátja volt. Módszere egyesítette a modern táncot, a keleti filozófiákat és az anatómiai ismereteket. Tanítványaival gyakran adtak előadásokat, ahol a meztelen vagy minimális öltözetben végzett mozdulatsorokat a közönség hol megbotránkozva, hol elragadtatva fogadta. A Bilincsek című 1930-as produkciójuk után a hatóságok betiltották tevékenységét, munkásságát „erkölcstelennek” és „társadalomellenes propagandának” bélyegezve.
A Madzsar-iskola azonban többet jelentett egyszerű tornagyakorlatoknál. „A test felszabadítása a lélek felszabadításának első lépése,” hangoztatta a művésznő, aki a női egyenjogúságért és a testtudatosságért is küzdött. Módszerében a lélektani szempontok ugyanolyan hangsúlyt kaptak, mint a fizikai erőnlét. Palasovszky Ödönnel közös munkáiban a társadalomkritika és a művészi kifejezés elválaszthatatlanul összefonódott.
Bár Madzsar Alice iskoláját bezárták, tanítványai tovább vitték szemléletét. Napjainkban újra felfedezik munkásságát: a Nemzeti Táncszínház időről időre bemutatja rekonstruált koreográfiáit, miközben a kortárs táncművészek inspirációs forrásként tekintenek rá. Öröksége ma is fontos része Budapest kulturális identitásának, emlékeztetve arra, hogy a testkultúra nem csupán esztétikai kérdés, hanem a szabadság és önkifejezés eszköze is lehet.