Miközben a kormány évek óta sikereket kommunikál a vízgazdálkodás terén, a valóság egészen mást mutat. Budapest utcáin idén nyáron már harmadik alkalommal tört fel szennyvíz az elöregedett csatornarendszerből, és egyre több kistelepülésen tapasztalnak vízhiányt a nyári hónapokban. A probléma gyökere mélyebb, mint gondolnánk.
A Magyar Vízmérnökök Szövetségének friss jelentése szerint hazánk vízmérlege évről évre romlik, miközben az állami beruházások nagy része látványelemekre, nem pedig a valódi infrastrukturális problémákra fókuszál. „A magyar vízgazdálkodás jelenleg két véglet között vergődik: túl sok víz, amikor árvíz van, és egyre súlyosabb vízhiány a száraz időszakokban. Közben a rendszer fenntartására fordított összegek harmadára lenne szükség a minimális működéshez is,” nyilatkozta Kovács Péter vízügyi szakember.
A helyzet különösen aggasztó a klímaváltozás tükrében. A hőhullámok és aszályos időszakok gyakorisága nő, míg a csapadék eloszlása szélsőségesebbé válik. Szakértők szerint a jelenlegi vízhálózat 60%-a felújításra szorul, a szivárgási veszteség egyes helyeken eléri a 30%-ot. A települési vízmegtartás megoldatlan, a csapadékvíz hasznosítása helyett annak gyors elvezetésére optimalizáltuk a rendszereket.
Míg a kormányzati kommunikáció nagyszabású projekteket és vízügyi sikereket emleget, a szakemberek szerint a valódi megoldást a decentralizált, helyi vízmegtartást célzó kisebb beruházások jelentenék. „Nem monumentális gátakra, hanem okos, helyi megoldásokra van szükség. Minden településnek saját vízgazdálkodási stratégiára lenne szüksége,” mondja Horváth Anna hidrológus.
Mit tehetünk? Kezdjünk otthon: a csapadékvíz gyűjtése, víztakarékos megoldások és a tudatosabb vízhasználat már lakossági szinten is segíthet. Közösségi szinten pedig érdemes számonkérni az önkormányzatoktól a helyi vízgazdálkodási terveket. A változáshoz most minden cseppre szükség van – szakmai és társadalmi összefogásra egyaránt.