Különös mintázat rajzolódik ki, ha az orosz propaganda narratívákat vizsgáljuk. A Kreml ugyanazokkal az érvekkel igazolja Ukrajna lerohanását, mint amelyekkel egykor az 1956-os magyar szabadságharc leverését magyarázta. Ez a felismerés nem csupán történelmi érdekesség – figyelmeztető jel a jövőre nézve is.
„Minden orosz beavatkozást ugyanaz a forgatókönyv előz meg: előbb megteremtik a beavatkozás ideológiai alapjait” – nyilatkozta Petri István történész, aki évek óta kutatja a szovjet és orosz propagandamódszereket. Az 1956-os események kapcsán a szovjet vezetés „fasiszta bandákról” és „ellenforradalmi elemekről” beszélt, akik veszélyeztetik a szocialista rendszert. Ukrajnában pedig „nácitlanításról” és az orosz kisebbség védelméről szólnak a hivatalos nyilatkozatok. A módszer kísértetiesen hasonló: a megszállást mindig mint „segítségnyújtást” vagy „rendfenntartást” tálalják.
A propagandagépezet másik fontos eleme a „külső befolyás” hangsúlyozása. Ahogy 1956-ban „nyugati imperialista ügynököket” emlegettek, úgy ma az ukrán vezetést „amerikai bábrezsimként” jellemzik. A Szabad Európa Rádió által közölt elemzés arra is rámutat, hogy a Kreml az egykori szovjet érdekszférát továbbra is befolyási övezetének tekinti – csak most már „orosz világként” hivatkoznak rá.
Különösen figyelemreméltó, hogy ezeket a narratívákat a Kremlhez közel álló média és kutatóintézetek rendszeresen, szinte rituálisan ismétlik. A történelmi párhuzamok ismerete segíthet abban, hogy időben felismerjük a veszélyes retorikát, amely akár újabb konfliktusok előjele lehet a térségben.
Ha szeretnéd jobban megérteni, hogyan működnek ezek a propagandatechnikák, érdemes ellátogatnod a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által szervezett nyílt napokra, ahol szakértők mutatják be az egykori és mai dezinformációs módszereket.