Tűzifa-hiány és válság közeledése
Budapesten és az ország többi városában egyre nyomasztóbb válság közeledik a tűzifahiány formájában, amely közvetlen veszélyt jelent az erdőkre és számos háztartás fűtési biztonságára. Egy friss ELTE-tanulmány szerint Magyarország éves tűzifaigénye 9,3 millió köbméter lehet 2026 után, de a fenntartható kínálat mindössze 4,7 millió köbméterre tehető. Ez azt jelenti, hogy a lakosság jelentős részének, különösen a hátrányos helyzetűeknek, komoly problémák elé nézhet a fűtéssel kapcsolatban a következő évtizedekben.
A tanulmány fő megállapításai
A tanulmány szerint a rezsicsökkentéssel összefüggésben alacsonyan tartott tűzifaár magasan tartja a keresletet, ami környezeti terhet ró az erdőkre. Harmat Ádám és Munkácsy Béla kutatók hangsúlyozzák, hogy „mivel a tűzifa használata gyakran az energiaszegénységhez és társadalmi-kulturális gyakorlatokhoz kötődik, a hatósági ár kivezetéséhez célzott állami támogatásokra van szükség”.
A probléma tovább súlyosbít, hogy az erőművek biomassza-égetése is csökkenti a lakossági szektor számára rendelkezésre álló mennyiséget. Az Energia Hivatal adatai szerint a biomassza járul hozzá az áramtermelés 34,6 százalékához is, ami versenyt teremt a lakossággal.
A megoldási irányok
A megoldás nem egyszerű. A WWF Magyarország felmérése szerint a háztartások 10 százaléka kap szociális támogatást, de további 50 százalék szükségét érzi ennek. A hosszú távú kiút egy átfogó épületfelújítási program és a korszerű fűtési rendszerek térhódítása lenne, amelyek azonban nem feltétlenül érik el a legszegényebb rétegeket. Emellett a WWF kiemeli, hogy a felhasználóknak tudatosabbnak kell lenniük: a fatüzelőt legalább 1,5-2 évig kellene szárítani a hatékony és kevésbé szennyező égetés érdekében, jelenleg azonban az átlagos száradási idő csak 5,5 hónap.
Következtetések és tennivalók
A helyzet kiemelt figyelmet és koordinált városi, valamint országos stratégiát igényel. A lakosságnak érdemes előre tervezni, alternatív fűtési lehetőségeket mérlegelni és épületkorszerűsítési lehetőségeket kihasználni. A döntéshozóknak pedig össze kell hangolniuk a szociális, energetikai és környezetvédelmi célokat, hogy elkerüljék a fenntarthatatlan erdőkitermelés és a téli energiaszegénység egyre súlyosabb válságát.
