Az egészségügyi költségvetés elemzése során feltűnő, hogy az állami ráfordítások arányai jelentősen eltérnek az uniós átlagtól. A legfrissebb KSH adatok szerint Magyarország a GDP mindössze 4,6%-át fordítja egészségügyre, míg az EU átlag 7,1%. Ez a különbség érzékelhető a városi lakosság számára is, különösen a szakrendelői várakozási időkben.
Az Állami Számvevőszék tavalyi jelentése alapján részletesen megvizsgáltam a városi egészségügyi intézmények finanszírozási helyzetét. A területi egyenlőtlenségek szembetűnőek: míg Budapesten egy lakosra átlagosan 145.000 forint egészségügyi ráfordítás jut, addig ez az összeg Északkelet-Magyarország városaiban csupán 87.000 forint. Ez a különbség magyarázza a szolgáltatásokhoz való hozzáférés eltéréseit is. Az adatokat a NEAK finanszírozási adatbázisából és a területi statisztikai jelentésekből nyertem, majd lakosságszámra normalizáltam.
Fontos megjegyezni, hogy az Egészséges Magyarország 2025 program keretében tervezett 23%-os forrásátcsoportosítás a megelőző ellátás javára jelentős előrelépés lehet. A program dokumentációjában szereplő költségvetési tervezet szerint a jelenlegi kórházcentrikus finanszírozás helyett a járóbeteg-szakellátás és háziorvosi rendszer megerősítése kap prioritást. „A megelőző ellátások finanszírozási arányának növelése a nemzetközi tapasztalatok alapján hosszú távon költséghatékonyabb egészségügyi rendszert eredményez” – áll a minisztériumi szakértői anyagban.
Az egészségügyi alapellátás finanszírozási rendszere jelenleg nem felel meg az információs törvény átláthatósági követelményeinek, mivel a teljesítménymutatók és a hozzárendelt források kapcsolata nehezen követhető. A városi egészségügyi ellátásban tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentéséhez a finanszírozási adatok részletesebb nyilvánossá tétele és a forrásallokáció átláthatóbbá tétele szükséges.
A számok azt mutatják, hogy a jelenlegi rendszer túlzottan a betegségek kezelésére koncentrál, miközben a megelőzésre fordított források aránytalanul alacsonyak. A változáshoz nemcsak finanszírozási reform, hanem a helyi önkormányzatok aktívabb bevonása is szükséges a városi egészségügyi szolgáltatások összehangolásába és a lakosság tudatosabb tájékoztatásába.
