Az OECD friss jelentése szerint a magyar egészségügy súlyos válságban van: az elkerülhető halálozások száma 338/100.000 fő, ami közel kétszerese az EU-átlagnak. Ez a riasztó adat a finanszírozási problémák közvetlen következménye – az állami egészségügyi kiadások csupán a GDP 4,6%-át teszik ki, szemben az OECD-átlag 6,8%-ával.
A jelentés különösen aggasztó képet fest a humánerőforrás-krízisről. Magyarországon 1000 lakosra mindössze 3,4 orvos és 6,3 szakdolgozó jut, miközben az OECD-államokban átlagosan 3,7 orvos és 9,1 szakdolgozó áll rendelkezésre. A létszámhiány különösen súlyos a háziorvosi ellátásban, ahol az orvosok átlagéletkora meghaladja a 58 évet, és 450 körzet tartósan betöltetlen.
Az adatok elemzése során a KSH egészségügyi hozzáférési mutatóit is feldolgoztam, amelyek szerint a magyar lakosság 27%-a halasztott el orvosi vizsgálatot az elmúlt 12 hónapban a várakozási idő miatt – ez az arány 2020-ban még csak 18% volt. A 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) alapján kikért adatok szerint a járóbeteg-szakellátásban a várakozási idő országos átlaga 38 nap, ami 12 nappal több, mint 2019-ben.
A hatékonyság terén is komoly problémák mutatkoznak: az egy főre jutó kórházi tartózkodás átlagos időtartama 9,6 nap, szemben az OECD 7,5 napos átlagával. A megelőzhető betegségek kezelésére fordított kiadások a teljes egészségügyi költségvetés 19%-át teszik ki, ami jelentős forráselvonást jelent a rendszerszintű fejlesztésektől.
Az adatok arra figyelmeztetnek, hogy az állampolgároknak érdemes fokozottan figyelniük a prevencióra, valamint aktívan követniük a lakóhelyük szerinti egészségügyi ellátás fejlesztésére fordított közpénzek felhasználását. Az átláthatóság és a civil kontroll erősítése kulcsfontosságú lehet a rendszer hatékonyságának javításában.
