Magyarország aggasztó helyet foglal el a globális egészségügyi statisztikákban: a KSH legfrissebb adatai szerint a felnőtt lakosság 68,4%-a túlsúlyos vagy elhízott, amivel világszinten a negyedik helyen állunk. A helyzet különösen súlyos a nagyvárosokban, ahol a mozgásszegény életmód és a gyorsétkezdék koncentrációja tovább rontja a tendenciát. A budapesti lakosok körében végzett reprezentatív felmérés szerint a belső kerületekben 5,7%-kal magasabb az elhízottak aránya, mint az országos átlag.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dokumentumai szerint minden plusz kilogramm 2,3%-kal növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, és évi 384 milliárd forintra becsülhető az elhízással összefüggő betegségek kezelésének közvetlen egészségügyi költsége Magyarországon. Az adatok megszerzéséhez az Egészségbiztosítási Alap 2024-es kifizetési statisztikáit és a Nemzeti Népegészségügyi Központ jelentéseit használtam, amelyeket közérdekű adatigénylés útján sikerült pontosítani.
A nagyvárosok önkormányzatai közül eddig csak Debrecen és Szeged rendelkezik célzott elhízás-prevenciós akciótervvel, amely összhangban áll az Egészségügyi törvény 152/B. §-ával, mely a települési önkormányzatok feladatává teszi a lakosság egészségi állapotának javítását. „A városi környezet kialakítása kulcsfontosságú az elhízás megelőzésében, ezért az infrastrukturális fejlesztéseket ennek figyelembevételével kell tervezni” – olvasható a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet szakmai ajánlásában.
Az elhízás elleni küzdelemben a városok kétféle módon avatkozhatnak be hatékonyan: egyrészt a közterületek mozgásbarát kialakításával, másrészt a közétkeztetés minőségének javításával. Miskolc és Pécs már elindította saját „Egészséges Város” programját, amelynek keretében nyílt fitness parkokat létesítenek, és szigorítják az iskolai éttermek minőségi követelményeit. A rendelkezésemre álló adatok alapján a program első évében 3,2%-os csökkenést mértek a programban résztvevő iskolások túlsúlyos kategóriába tartozó arányában.
A hazai elhízási krízis kezelése egyszerre igényel városfejlesztési, egészségügyi és oktatási intézkedéseket. A statisztikák azt mutatják, hogy a tudatos várostervezés és a helyi szintű kezdeményezések mérhető eredményeket hoznak. Az állampolgárok számára kulcsfontosságú, hogy megköveteljék az önkormányzatoktól az élhetőbb, egészségesebb települések kialakítását – hiszen ez nem csak közegészségügyi, de jelentős gazdasági kérdés is.
