A magyar autóipar olyan termelékenységi mutatókat produkál 2024 első negyedévében, amelyek már megközelítik a német ágazati szintet. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az egy foglalkoztatottra jutó kibocsátási érték a hazai járműgyártásban elérte a német érték 91,8%-át, míg 2019-ben ez az arány még csak 76,4% volt. A járványt követő átrendeződés és a hazai gyártási kapacitások technológiai fejlesztése egyértelmű nyertessé tette a magyar autóipart a regionális versenyben.
A termelékenységi felzárkózás mögött összetett folyamatok húzódnak. Az Autóipari Beszállítói Szövetség elemzése szerint három fő tényező játszott kulcsszerepet: az automatizáció felgyorsulása, a magasabb hozzáadott értékű termékek felé történő elmozdulás és a munkaerőpiaci nyomás hatására végrehajtott folyamatoptimalizálás. „A magyar autóipari termelékenység felfutása nem egyszerűen mennyiségi kérdés, hanem strukturális átalakulást jelez” – fogalmaz a szövetség 2023. évi átfogó jelentése.
A hazai autógyártás különösen a villamosított hajtásláncok gyártásában mutat kiemelkedő termelékenységi mutatókat. Az adatok szerint az elektromos hajtásrendszerek gyártásában foglalkoztatottak kibocsátási értéke átlagosan 23,4%-kal magasabb, mint a hagyományos meghajtású járműalkatrészeket előállító üzemeknél. A hatékonyságnövekedés részben az Ipar 4.0 technológiák széles körű alkalmazásának tudható be – a járműipari vállalatok 78%-a használ már fejlett automatizációs és adatelemzési megoldásokat a termelési folyamatokban.
A Nemzetgazdasági Minisztérium iparstatisztikai adatai alapján a magyar járműipar termelékenységének növekedése ötéves távlatban 41,2%-os, míg ugyanezen időszak alatt a német ágazat mindössze 11,7%-os javulást mutatott. Ha ez a trend folytatódik, a magyar autóipar 2025 végére elérheti vagy akár meg is haladhatja a német termelékenységi szintet.
A termelékenység javulása azonban nem feltétlenül jelent hasonló bérnövekedést. Az OECD összehasonlító elemzése szerint a magyar autóipari bérek továbbra is a német szint 35-40%-án állnak, annak ellenére, hogy a termelékenységi olló jelentősen szűkült. A befektetők számára ez továbbra is vonzerőt jelent, miközben a munkavállalók részéről növekvő bérnyomást eredményez.
A következő évek kulcskérdése, hogy a termelékenységi előnyök mennyiben fordíthatók a hazai beszállítói hálózat erősítésére és magasabb bérekre. A termelékenységi versenyben elért pozíció megtartásához elengedhetetlen lesz a szakképzés folyamatos fejlesztése és a kutatás-fejlesztési kapacitások bővítése, különösen az elektromos és önvezető technológiák területén.
