A zene lúdbőröztető pillanatai nemcsak élményt adnak, hanem az agy működéséről is sokat elárulnak. Kutatások szerint a hallgatók 50-80 százaléka tapasztal zenei borzongást, de rendszeresen csak minden negyedik ember érzi ezt az intenzív fizikai reakciót.
A jelenség, amelyet szaknyelven piloerectionnek vagy frissonnak neveznek, akkor következik be, amikor a szőrtüszők tövében lévő apró izmok összehúzódnak. Idegtudományi vizsgálatok kimutatták, hogy zenehallgatás közben az agy jutalomért és érzelmekért felelős területei aktiválódnak, mérhető fiziológiai változásokat indítva el. A Harvard Egyetem 2011-es tanulmánya megállapította, hogy azok, akiknél magasabb a nyitottság az élményekre, sokkal fogékonyabbak a zenei hidegrázásra. Ez a személyiségjegy magában foglalja a művészet, a képzelőerő és az érzelmi mélység iránti érzékenységet. Az agyi vizsgálatok során erősebb kapcsolatot találtak a hallókéreg és az érzelmi központok között azoknál, akik rendszeresen tapasztalják ezt az élményt. A hangerő is kulcsfontosságú tényező – a mérsékelt vagy magasabb szint felerősíti az érzékelt intenzitást, így a kulcspillanatok hatásosabbak lehetnek. Érdekes, hogy az élő előadások, közös éneklés és rituálék fokozzák a libabőrös érzéseket. Mások jelenléte, különösen közös zenehallgatás vagy szinkronizált mozgás során, erősíti az érzelmi rezonanciát.
Fontos tudni, hogy a zenei borzongás hiánya teljesen normális jelenség. Az agyi kapcsolatok, személyiség és élettapasztalatok egyéni különbségei mind befolyásolják a fogékonyságot, és sokan mélyen szeretik a zenét borzongás nélkül is.
