Idén ünnepli 150. születésnapját Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, és ezen évforduló kapcsán érdemes megvizsgálni a térség népességének alakulását. Az 1870-es vármegyerendezés óta érdekes átrendeződések történtek: Mezőtúr volt a legnépesebb település 20 447 lakossal, míg Szolnok még városi rangot sem viselt. Mára a megyeszékhely lett a legjelentősebb város, pedig a kezdetekben senki nem jósolt neki ilyen karriert.
A 19. század végén három nagyváros versenyzett a székhelyi rangért: Jászberény, Karcag és Szolnok. 1881-re Jászberény átvette a vezetést Mezőtúrtól, ezt a pozíciót 1910-ig meg is tartotta. Törökszentmiklós és Karcag egyaránt húszezer fő fölé nőtt, miközben tucatnyi környékbeli település népessége meghaladta a tízezer főt. Az első világháború előtt a Jászkunságban összesen 373 ezren laktak. „A vármegye története során folyamatosan változott a települések közötti erőviszony” – hangsúlyozta a helytörténeti kutatást végző szakértő. 1920-ra már Szolnok vette át a vezetést 32 539 lakossal, és ezt a pozíciót azóta is megtartja.
A szocialista iparosítás nyertese egyértelműen Szolnok lett, ahol 1990-ben érte el a népesség a csúcspontot 78 328 fővel. Közben a többi nagyváros stagnált vagy veszített lakosságából. Jászberény népessége évtizedek óta 30 ezer körül ingadozik, Mezőtúr pedig húszezer alá süllyedt az ezredfordulóra. Törökszentmiklós és Karcag szintén folyamatos csökkenést mutat. A rendszerváltozás után hazánk egész területén megindult népességfogyás a vármegye városait sem kímélte. Kunszentmárton és Túrkeve kiesett a tízezres települések közül, így 2011-re már csak nyolc ilyen város maradt.
A 2022-es népszámlálás meglepő adatokat hozott: Szolnok elveszített hatezer lakost, és népessége 66 061-re csökkent. Törökszentmiklós és Karcag húszezer alá süllyedt, így most csak két húszezernél népesebb város van a vármegyében. Tiszaföldvár, Kisújszállás és Tiszafüred veszélyes közelségbe került a tízezer fős határhoz. A térség 150 éves története során drámai átrendeződéseket élt meg, és ez a folyamat ma is tart.
