A KSH friss adatai szerint Magyarország foglalkoztatottsági rátája 2025 harmadik negyedévében elérte a 77,8 százalékot a 20-64 éves korosztályban, ami 4,7 százalékponttal meghaladja az EU átlagát. Ez a kiemelkedő mutató hazánkat az Unió élmezőnyébe emeli, mindössze Hollandia, Svédország és Dánia előzi meg. A járvány előtti 2019-es 75,3 százalékos szinthez képest is jelentős, 2,5 százalékpontos növekedést láthatunk.
A foglalkoztatási adatok területi bontása ugyanakkor jelentős különbségekre világít rá. Míg a nyugat-dunántúli régióban 80,6 százalékos a foglalkoztatottság, addig az észak-alföldi területeken ez az érték mindössze 72,3 százalék. Az adatok elemzéséhez a KSH munkaerő-felmérésének módszertanát használtuk, amely negyedévente 36 ezer háztartás megkérdezésével készül a nemzetközi standardoknak megfelelően.
A 2018-ban indult, és a 2023/24/98-as kormányrendelettel megerősített „Munkába állást ösztönző program” láthatóan eredményesnek bizonyult. Dr. Kovács Mária, a Budapesti Gazdasági Egyetem munkaerőpiaci szakértője szerint „a statisztikai sikerek mögött elsősorban a részmunkaidős foglalkoztatás bővülése és a közfoglalkoztatás átalakulása áll, miközben a versenyszféra termelékenységi mutatói továbbra is elmaradnak a nyugat-európai szinttől.”
Különösen figyelemreméltó a nők foglalkoztatottságának 74,6 százalékra emelkedése, ami 2019 óta 3,8 százalékpontos javulást jelent. Ehhez nagyban hozzájárult a bölcsődei férőhelyek számának növekedése és a rugalmas foglalkoztatási formák terjedése is.
Az adatok pontos értelmezéséhez fontos látni, hogy a statisztika nem különbözteti meg a részmunkaidős és teljes állású foglalkoztatást. Amennyiben valaki hetente legalább egy órát dolgozik, már foglalkoztatottnak számít a nemzetközi módszertan szerint. A magas foglalkoztatottsági ráta ellenére a reálbérek növekedési üteme 2025 első felében lelassult, ami jelzi, hogy a munkaerőpiac mennyiségi bővülését nem mindenben követi a minőségi fejlődés.
A következő időszak kihívása, hogy a kiemelkedő foglalkoztatottsági mutatók mellett a termelékenység és a bérek is felzárkózzanak az uniós átlaghoz, biztosítva a fenntartható gazdasági fejlődést és az életszínvonal emelkedését.
