A magyar GDP valós értéke 2025-re elérte a 65.600 milliárd forintot, ami a 2000. évi érték több mint háromszorosát jelenti – derül ki a KSH legfrissebb összesítéséből. Ez látványos növekedés, ám a kép árnyaltabb, ha a régióban betöltött pozíciónkat vizsgáljuk. Míg 2000-ben a visegrádi országok közül csak Lengyelország előzött meg minket GDP/fő tekintetében, 2025-re már Szlovákia és Csehország is jelentősen lehagyta Magyarországot, elsősorban a termelékenységben mutatkozó különbségek miatt.
Az adatok elemzéséhez a KSH nyilvános adatbázisait és az Eurostat összehasonlító statisztikáit használtam, kiegészítve a MNB hosszútávú makrogazdasági idősoraival. Az elmúlt negyed évszázadban a magyar gazdaság szerkezete gyökeresen átalakult. A feldolgozóipar részesedése a hozzáadott értékből 21%-ról 25%-ra nőtt, miközben a mezőgazdaság aránya 4,6%-ról 3,2%-ra csökkent. A szolgáltatások dominanciája tovább erősödött, arányuk 2025-re meghaladta a 65%-ot.
A háztartások jövedelmi helyzete terén a növekedés ellenére aggasztó tendenciák figyelhetők meg. „A magyar háztartások jövedelmi egyenlőtlenségei az elmúlt két és fél évtizedben érdemben növekedtek, a legfelső és legalsó jövedelmi ötöd közötti különbség 5,2-ről 7,8-ra emelkedett” – állapította meg a Magyar Nemzeti Bank 2025-ös Versenyképességi jelentése. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését az Átlátszó által kért közérdekű adatigénylés alapján készített elemzésem is alátámasztja, amely a 2010-2025 közötti személyi jövedelemadó-bevallások részletes adatait dolgozta fel.
Jelentős változást hozott az államadósság alakulása is. A 2000-es 54,7%-ról 2010-re 80% fölé emelkedett a GDP-arányos államadósság, majd 2025-re a hivatalos adatok szerint 67,2%-ra mérséklődött, bár az államháztartási törvény (2011. évi CXCIV. tv.) eredetileg ennél szigorúbb célokat határozott meg. Az adósság devizaösszetétele kedvezőbbé vált, de a kamatkiadások még mindig a GDP 3,4%-át emésztik fel, ami magasabb a régiós átlagnál.
A következő évek kulcskérdése, hogy a gazdaság szerkezeti problémáit – különösen a termelékenység és a hozzáadott érték növelése terén – sikerül-e orvosolni. A polgároknak érdemes figyelemmel követniük nemcsak a növekedési adatokat, hanem azok minőségét és fenntarthatóságát is, különösen az államháztartási hiány és a munkatermelékenység alakulását.
