A szakképzésben tanuló diákok 14,2%-a – közel 30 ezer fiatal – hagyja el évente az iskolát végzettség nélkül a Klebelsberg Központ legfriss adatai szerint. Ez a magas lemorzsolódási arány nemcsak oktatáspolitikai, hanem gazdasági válságot is jelent városainknak: képzetlen munkavállalók, betöltetlen szakmunkás pozíciók, csökkenő önkormányzati adóbevételek.
A Pedagógusok Szakszervezete által bemutatott strukturális problémák konkrét költségvetési következményekkel járnak. A szakképző intézmények fenntartása önkormányzati feladat volt, majd 2020-tól állami feladattá vált – de a források átcsoportosítása nem követte a tényleges működési költségeket. A szakszervezet egyik legkirívóbb példája: egy tériszonyos diák villanyszerelő bizonyítványt kapott anélkül, hogy magasban dolgozni tudna. Ez nemcsak szakmai abszurdum, hanem munkavédelmi és jogi kockázat is.
A duális képzés – amikor diákok vállalatoknál tanulnak – elméleti előnye a gyakorlatban területi egyenlőtlenségeket teremt. Budapesten és ipari centrumokban, ahol nagyvállalatok működnek, működőképes a rendszer. Debrecen, Győr vagy Kecskemét autóipari központjaiban van partnerkapacitás. Kisebb városokban viszont a KSH adatai szerint 50 főnél kisebb vállalkozások dominálnak, amelyek 73%-a nem tud duális partnerként részt venni az adminisztratív terhek miatt.
A szakképzésben dolgozó pedagógusok 2020-tól munka törvénykönyve hatálya alá kerültek, ami a közalkalmazotti státuszhoz képest gyengébb munkavállalói védelmet jelent. A kötelező óraszám 22 óra, de igazgatói utasításra havi plusz 16 óra rendelhető el külön díjazás nélkül. A két párhuzamos munkaidőkeret – tanév és tanítási év – a túlórák átláthatatlan elszámolását eredményezi, amit önkormányzati oktatási bizottságok ellenőrzési kompetenciája sem ér el.
Kritikus hiány mutatkozik gyógypedagógusokból és fejlesztőpedagógusokból. A szakképzésben arányaiban magasabb a sajátos nevelési igényű tanulók száma, de a segítő szakemberek létszáma 2015 óta 18%-kal csökkent az Oktatási Hivatal nyilvántartása szerint. Ez közvetlenül összefügg a lemorzsolódással: megfelelő támogatás nélkül ezek a diákok hagyják el leggyakrabban az oktatást.
Az adatok városi munkaerőpiaci problémát mutatnak. Pécsett 340, Miskolcon 280 betöltetlen szakmunkás állás van a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján – miközben képzetlen fiatalok nem találnak munkát. Ez önkormányzati bevételkiesést jelent: a helyi iparűzési adó és személyi jövedelemadó-visszaosztás csökken.
A szakszervezet javasolja a tankötelezettség 18 évre emelését, az iskolai gyakorlati oktatás erősítését és a segítő szakemberek létszámának növelését. Ezek finanszírozási kérdések: központi költségvetési döntések, amelyek helyi hatásúak. A következő kormány oktatási keretszámai meghatározzák, hogy városaink milyen képzettségű munkaerővel számolhatnak.
A szakképzési rendszer transzparenciája korlátozott. Az intézmények teljesítményadatai – sikeres vizsgák, elhelyezkedési arányok, lemorzsolódási mutatók – nem nyilvánosak intézményi bontásban, csak aggregált formában. Az információs önrendelkezési jogról szóló törvény alapján beadott adatigénylésekkel lehetne feltárni, mely intézmények hatékonyak. Állampolgári kontroll nélkül a rendszer nem javítható. A kérdés: ki kéri számon az eredményeket?
