Szolnok belvárosi partszakaszán a rendkívül alacsony vízállás újra láthatóvá tette a 19. századi bőgőshajók roncsait
A Damjanich János Múzeum régészei szerint a tatrészek előbukkanása egyfelől különleges látvány, másfelől aggasztó vészjelzés a folyó részéről.
A kiemelés és a védelem
A Tisza gabonaszállításának egykori központjában a feltűnő nagyobb hajó a Ferentz. „A legjobb és a roncsok számára a legbiztonságosabb, hogy a ráomló part védi őket” – magyarázza dr. Kertész Róbert régész. A kiemelés jelenleg nem reális opció, mivel a vízből kiemelt faanyag gyorsan tönkremenne, és az egész művelet óriási forrásokat igényelne restaurátorok bevonásával. A kisebb, névtelen hajóroncsnál is hasonló a helyzet, bár ott több részlet is szabadon látható. A jelenlegi fedettség paradox módon védelmet biztosít a történelmi maradványoknak.
Vészjelzés a folyóról
A tartósan alacsony vízállás azonban hosszú távon veszélyezteti a fa szerkezeteket. „Ez tulajdonképpen egy vészjelzés. A Tisza jelzi, hogy változtatásra van szükség” – fogalmazott a szakember. A jövőbeni megoldás csak átfogó tervezéssel és megfelelő forrásokkal képzelhető el, akár egy, a folyami örökségre fókuszáló gyűjtemény létrehozásával. Így a múlt század hajótörése ma a fennmaradás kulcsává vált.