Félmilliárd forintos alapítási tőkével jött létre két új vállalat, amelyek révén a Szatmári-csoport megvásárolhatja a Zalakerámia tófeji gyárát. A tranzakció nemcsak egy gyár megmentéséről szól: ingatlanok, bányászati jogok és gyártási know-how is a csomag része. Az ügylet azt is jelzi, hogy a hazai nagyvállalkozók válaszul a gazdasági visszaesésre új iparágakban keresnek lehetőségeket.
A felvásárlást a Danubia Bánya Kft. és a Terra Danubia Kft. hajtja végre. A két cég összesen 500 millió forintos induló tőkéje már önmagában jelzi a beruházás komolyságát. A Szatmári-csoport eddig is forgalmazott burkolólapokat építőanyag-kereskedelmi hálózatában, így a gyártás megszerzése vertikális integrációt jelent. Magyarul: nemcsak eladni, hanem előállítani is akarják a termékeket, ami erősíti az ellátási lánc feletti kontrollt.
Az időzítés nem véletlen. A cégcsoport szakáruházainak forgalma 2024-ben 7 százalékkal csökkent az építőipar visszaesése miatt. A portfólió diverzifikálása ilyen helyzetben stratégiai kényszer. A Szatmári-birodalom három zászlóshajója – a Szatmári Kft., a Naszálytej Zrt. és a Szatmári Malom – tavaly 5 milliárd forint nyereséget termelt, összesen 100 milliárd forint feletti árbevétel mellett. A pénzügyi háttér tehát adott az új üzletág beindításához.
A csempegyártás azonban komoly kihívásokat rejt. Az iparág alapanyag- és technológiaigényes, a bányászati jogok kezelése bonyolult szabályozási környezetet jelent. A cégcsoport maga is elismerte: állami terhek és előírások nehezítik a belépést. A Zalakerámia romhányi üzemének Romániába telepítése is a hazai üzleti környezet problémáira mutat. Az adott forrásokból nem derül ki, hogy a tófeji gyár milyen specifikus költségvetési támogatásokat kapott korábban.
A tranzakció kimenetele megmutatja, lehet-e versenyképes a hazai csempegyártás. A polgároknak érdemes figyelni: egy újrainduló gyár munkahelyeket teremthet, de csak akkor, ha a szabályozási környezet átlátható és kiszámítható. Az átláthatóság hiánya mindig a helyi gazdaság kárára megy.
