Az Európai Kábítószer-megfigyelő Központ (EMCDDA) legfrissebb jelentése szerint Magyarország 2025-ben a második helyen áll az EU-ban a partidrogok használatát tekintve. A 18-35 év közötti fiatalok 24,7%-a vallotta be, hogy az elmúlt 12 hónapban legalább egyszer fogyasztott valamely szintetikus pszichoaktív szert. Ez 3,2 százalékpontos növekedést jelent a 2023-as adatokhoz képest.
A statisztikák mögött összetett társadalmi folyamatok húzódnak. A KSH adatai szerint a nagyvárosi fiatalok körében kiemelkedően magas, 31,2%-os a fogyasztási arány, míg kisebb településeken ez az érték 18,9%. A különbség részben a szórakozóhelyek koncentrációjával és a kínálat elérhetőségével magyarázható. Az OGYÉI toxikológiai laboratóriumának vizsgálatai szerint a hazai piacon fellelhető szerek hatóanyag-tartalma rendkívül ingadozó, ami jelentősen növeli az egészségügyi kockázatokat.
A jelenség nem vizsgálható az árnyalt jogi kontextus nélkül. Bár a Btk. 178-179. §-a szigorúan szabályozza a kábítószerek birtoklását és forgalmazását, a szintetikus vegyületek gyors változása megnehezíti a hatóságok munkáját. Az Országos Rendőr-főkapitányság adatai szerint 2024-ben 6142 eljárás indult kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt, ami 8,3%-os emelkedés az előző évhez képest. A bűnügyi statisztikákhoz az adatokat közérdekű adatigénylés útján szereztük be.
A számok mögött emberi sorsok és egészségügyi következmények állnak. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint a partidrogok fogyasztásával összefüggő sürgősségi ellátások száma 18%-kal nőtt az elmúlt évben Magyarországon. Dr. Kovács Mária addiktológus szerint „a megelőzés és a kockázatcsökkentés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a helyzetben, különösen a fiatalok körében végzett felvilágosító munka kulcsfontosságú”.
A probléma kezelése komplex megközelítést igényel. A rendelkezésre álló adatok alapján látható, hogy sem a szigorú büntetőjogi fellépés, sem az egyoldalú prevenciós kampányok nem hoznak átütő eredményt. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kárenyhítő szemlélet és a célzott, tudományos alapú beavatkozások kombinációja lehet hatékony. Állampolgárokként érdemes figyelemmel kísérni a prevenciós programok finanszírozását és hatékonyságát, valamint támogatni a tényeken alapuló szakpolitikai döntéseket.