A Vígszínház története
Kezdetek
A Vígszínház 1896. május 1-jén nyitotta meg kapuit a még gyepes Nagykörúti telken, de az első évadok komoly kihívásokat hoztak. Az alapítók, Fekete József és Silberstein-Ötvös Adolf hazafi szándéka, hogy magyar nyelvű színjátszást erősítsenek, végül sikerrel járt, de az indulás nehéz volt. Az első igazgató, Ditrói Mór Jókai Mór darabjával kezdett, ami megbukott; maga Ferenc József császárt is álom kerítette hatalmába egy előadáson.
Igazgatói időszak és fordulat
A kezdeti katasztrofális két év veszteséggel zárult, és Ditrói szembe kellett szállnia a befolyásos gróf Keglevich Istvánnal, aki beavatkozott a művészi döntésekbe. „A helyzet megoldása végül az lett, hogy Keglevich gróf távozott, nem én” – emlékezett később Ditrói. Az igazgató makacs munkája hozta meg a fordulatot: 1897-ben saját színésziskolát alapított, melyből később olyan legendák kerültek ki, mint Csortos Gyula, Jávor Pál vagy Tolnay Klári. Így nőtte ki magát a Vígszínház a magyar színjátszás egyik központjává.
Háborúk és örökség
A színház története tele volt viharással: az első világháború után tulajdonosa is változott, a második világháború pedig tragikus veszteségeket okozott. Az 1945 januárjában a nyilasok a Dunába lőtték az egykori igazgatót, Roboz Imrét. A háború után újjá kellett építeni a megsérült épületet. Ma is őrzi a Vígszínház azon szellemiségét, amit Ditrói Mór és utódai építettek: a kiválóság és a túlélés akarata a magyar kultúra szívében.
