A globális tőkepiacok átlagos árazási szorzója 2024 végére historikusan a legmagasabb tartományba emelkedett – miközben az államkötvény-hozamok 15 éves csúcson állnak. Ez a paradoxon azt jelenti, hogy egyszerre drágák a kockázatos és biztonságosnak tartott eszközök is. A likviditásbőség másfél évtizede minden befektetési kategóriát felértékelt, most viszont a jegybankok szigorítása óta egyre világosabb: a buborék nem egy szektorban van, hanem magában a rendszerben.
Az Európai Központi Bank 2015 és 2022 között 5000 milliárd eurónyi eszközt vásárolt, a Federal Reserve pedig megduplázta mérlegfőösszegét. Ennek következménye, hogy a tőkeáttételes pozíciók globálisan 400 százalékra nőttek a GDP-hez képest. Amikor ez a likviditási támogatás csökken, nem optimalizálási, hanem kényszereladások indulnak. A befektetők ilyenkor nem azt adják el, amit szeretnének, hanem amit tudnak – azaz a likvid eszközöket. Ezért esik krízisben az arany és a fejlett piaci államkötvény is, miközben elméletileg menedékként kellene viselkedniük. 2022 márciusában például az arany 8 százalékot esett két hét alatt, miközben a geopolitikai kockázatok nőttek. A magyarázat: margin call miatti eladások. „A túlzott likviditás korában az árazás nem fundamentumokat követ, hanem a pénzügyi rendszer önmagát erősítő mechanizmusait” – fogalmazta meg egy 2023-as BIS-tanulmány. A probléma, hogy senki sem tudja pontosan, mekkora a tőkeáttétel, mert a derivatív piacok egy része szabályozatlan. Az információs aszimmetria pont azt teszi lehetetlenné, amire most a legnagyobb szükség lenne: transzparens kockázatértékelést.
A jelenlegi helyzetben nem az a kérdés, melyik eszköz kockázatmentes, hanem az, hogy hol fizetik meg reálisan a vállalt kockázatot. Az érték ma három tényezőn mérhető: historikus árazási mutatókhoz képest hol áll az eszköz, mennyire függ külső finanszírozástól, és mennyire túlzsúfolt a pozicionáltság. Aki megérti, hogy a likviditás nem örök, és tud különbséget tenni árazás és fundamentális érték között, az képes lehet túlélni a korrekciót. A következő években nem az fog számítani, hogy ki mer kockázatot vállalni, hanem az, hogy ki érti, miből áll valójában az ár.
