A hazai élelmiszer-önellátás 82%-os szintre emelkedett az elmúlt két évben, de ez a látszólag pozitív adat súlyos strukturális problémákat rejt. A KSH legfrissebb adatai szerint miközben a gabonafélék és húskészítmények területén 120% feletti az önellátási képességünk, a zöldség-gyümölcs szektorban mindössze 65%-os mutatóval rendelkezünk.
Az agrárminisztérium nyilvános költségvetési adatait elemezve látható, hogy a K-11752-es támogatási előirányzatból 2025-ben 18,7 milliárd forint irányult a nagybirtokrendszerek fejlesztésére, míg a kisgazdaságok mindössze 4,2 milliárd forintot kaptak. Ez a forráselosztás nem segíti a diverzifikált termelési struktúrák kialakulását. A közérdekű adatigénylésre kapott válaszokból kiderül, hogy a 2024/2025-ös uniós támogatási ciklusban a hazai kistermelők adminisztratív terhei átlagosan 34%-kal növekedtek.
„A magyar élelmiszer-önellátás jelenlegi szerkezete egyre sérülékenyebb az éghajlatváltozással szemben, mivel túlságosan néhány növénykultúrára koncentrál” – állapította meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara februári jelentése. Az Infotv. alapján kikért adatok szerint az időjárási szélsőségekre való felkészülésre fordított forrásokat 2025-ben 12%-kal csökkentették az előző évhez képest.
Elemzésem során a KSH részletes mezőgazdasági adatbázisát és az agrárminisztérium közbeszerzési dokumentációit használtam. Az eredmények azt mutatják, hogy miközben a nagybirtokrendszerek export-orientált termelése nő, a lakosság élelmiszer-biztonságát javító helyi ellátórendszerek fejlesztése elmarad. A 2023/XLIII. törvény alapján a helyi piacok fejlesztésére elkülönített összegek felhasználása mindössze 58%-os volt 2025 végéig.
Az önellátás valódi fenntarthatóságához elengedhetetlen lenne a termelési struktúrák diverzifikálása és a kisléptékű gazdaságok megerősítése. Érdemes figyelemmel kísérni, hogy az önellátási statisztikák mögött milyen minőségi és szerkezeti változások történnek, mivel ezek határozzák meg a rendszer hosszú távú ellenállóképességét.
