A napokban robbant a hír: Szijjártó Péter külügyminiszter rendszeresen telefonál nyílt vonalon az orosz külügyminiszterrel, miközben EU-s egyeztetésekről számol be. Panyi Szabolcs újságíró kutatása szerint ez nem egyszeri eset, hanem kialakult gyakorlat. A kérdés, ami mindenkit foglalkoztat: mennyire veszélyes ez, és miért nem használ védett vonalat?
Frész Ferenc kiberbiztonsági szakértő, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kibervédelmi központjának korábbi vezetője egyértelműen fogalmazott a 24.hu-nak. A nyílt és védett vonalak közötti különbség hatalmas. Nyílt vonalon bárki lehallgathatja a beszélgetést, aki rendelkezik megfelelő technológiával. Védett vonalon viszont titkosított csatornán folyik a kommunikáció, amit szinte lehetetlen feltörni. Az EU-s egyeztetések érzékeny információkat tartalmaznak, amelyeket tilos illetéktelenek számára felfedni. Frész szerint valószínűleg nem Szijjártó az egyetlen európai politikus, aki kapcsolatban áll orosz tisztségviselőkkel. A lényeges különbség azonban: mások diszkrétebben teszik ezt, megfelelő biztonsági protokollokat alkalmazva.
„Könnyen lehet, hogy nem Szijjártó Péter az egyetlen európai politikus, aki rendszeresen beszámol az EU-s egyeztetésekről az orosz külügyminiszternek” – mondta Frész Ferenc. A szakértő hozzátette: a többi képviselő azonban nem olyan feltűnően teszi mindezt. A védett vonalak használata alapvető biztonsági követelmény diplomaták számára, különösen érzékeny információk esetében. A nyílt vonalak sebezhetősége ma már közismert tény. Kiberbiztonsági szakemberek évek óta figyelmeztetnek: külföldi titkosszolgálatok rendszeresen figyelik európai politikusok kommunikációját.
Az ügy különösen most kerül reflektorfénybe, amikor a kormány épp szuverenitásvédelmi kampányt indított. A 2026-os választások előtt a biztonság és az ország érdekeinek védelme központi téma. Frész Ferenc elemzése szerint ez komoly ellentmondás: hogyan védhető a szuverenitás, ha alapvető biztonsági protokollokat nem tartanak be? A kérdés egyre több magyar választót foglalkoztat.
Ha diplomaták találkoznak külföldi tisztségviselőkkel, mindig alkalmazniuk kellene védett kommunikációs eszközöket. Az EU-tagállamok között léteznek megállapodások, amelyek kötelezik a tagokat bizalmas információk védelmére. Szijjártó Péter gyakorlata ezzel szemben sérülékeny pontot teremt országunk biztonságában. Egyszerű mobiltelefon vagy hagyományos vezetékes vonal nem nyújt védelmet lehallgatás ellen.
A történet tanulsága egyértelmű: a biztonság nem kampányfogalom, hanem mindennapi gyakorlat kérdése. Védett vonalak használata nem luxus, hanem alapkövetelmény diplomáciában. Ha valóban a nemzeti érdekeket képviseljük, akkor a legmodernebb biztonsági eszközöket kell alkalmaznunk. A 2026-os választások előtt érdemes átgondolni: kiben bízhatunk meg országunk biztonságával?